holmi
KASSA HÍRES SZÜLÖTTEI


Gerster Béla - 1850. október 20.
Mérnök, a Korinthoszi-csatorna tervezője 1923. augusztus 3-án hunyt el Budapesten. A műegyetemet Bécsben végezte, és pályáját is ott kezdte városi mérnökként. Később a Ferenc-csatorna építésének főmérnöke lett. Megtervezte a vukovár–sabáci és a felső-kulpai hajózócsatorna nyomvonalát. Ferdinand Marie de Lesseps és Türr Gerster Béla István társaságában 1876-ban részt vett a Panama-csatorna legjobb átvágási nyomvonalát kijelölő expedíció munkájában. Amikor 1881-ben Türr István megszerezte a görög kormány engedélyét, hogy folytassa a Korinthoszi-földszoros átvágásának elakadt munkálatait. A tervek elkészítésével Gerstert bízták meg, majd a csatornaépítő vállalat főmérnökeként ő vezette a munkálatokat. A neve elválaszthatatlanul összefonódott a – már Néró császár idejében (Kr. u. 68-ban) kezdett (ám akkor meghiúsult) – Korinthoszi-csatornával.
Gerster a 80 méter magas hátság átvágását 1882-ben négyezer építőmunkással kezdte meg. A csatorna hossza 6345 méter, talpszélessége 25 méter, a víz mélysége 8,5 méter. Egyidejűleg két kikötőt is építettek, továbbá egy hidat a peloponnészoszi vasútnak.
Az építési munkákról Gerster Béla A korinthusi földszoros és átmetszése című magyar és francia nyelvű könyvében számolt be. Ez utóbbit számos fénykép, mérnöki rajz és térkép illusztrálja.
Gerster itthon részt vett Türr István nagyszabású vízgazdálkodási terveinek kidolgozásában, majd a lázas vasútépítés időszakában tizenhárom hazai vasútvonal tervezését és megépítését irányította. Végül 1919-ben a Duna–Tisza-csatorna építési munkáit vezette.

Kozora Endre - 1844. október 6.
- kanonok, a K.K.P.E választmányi tagja.

Kozora Vince - 1852. október 3.
- jogász, aljegyző, majd a város főjegyzője 1912-ig.

Czirbusz Géza - 1853. szeptember 17.
Piarista szerzetes, földrajztudós, egyetemi tanár. 1873-ban mint egyetemi hallgató a Nemzeti Múzeum régiségtárában Czirbusz Géza tevékenykedett. 1874-ben belépett a piarista rendbe, tanított Kecskeméten, Kisszebenben, Nagykanizsán, Temesváron, Veszprémben, Szegeden, Kolozsváron, Léván, Székesfehérváron és Nagykárolyban. Temesváron, mint a Délmagyarországi Természettudományi Társaság főtitkára működött, 1879-82 között ő szerkesztette a Természettudományi füzetek c. kiadványt.
Az ő nevéhez fűződik a Délmagyarországi Néprajzi Múzeum megalapítása is. 1883-ban tett tanári vizsgát földrajzból. 1903-ban a budapesti egyetemen az egyetemes földleírás ny. r. tanára lett. Több dolgozata jelent meg a geográfia és etnográfia köréből, ezenkívül szépirodalommal is foglalkozott.

Ferdinandy Geyza - 1854. június 10.
Édesapja Ferdinandy Bertalan, Kassa főispánja volt. Tanulmányait Kassán kezdte, majd mikor édesapja 1875-ben Budapestre költözött, a II. kerületi főgimnáziumban folytatta és az V. kerületi főgimnáziumban fejezte be. Katonai szolgálatra készült; 1882-ben a 24. vadászzászlóaljnál teljesített katonai szolgálatot és tartalékos hadnagyi ranggal távozott a katonaságtól és jogi tanulmányokba kezdett a budapesti egyetemen. 1877-ben doktori címet kapott. 1886-ban a honvédelmi minisztériumban fogalmazó gyakornok lett; 1889-ben Ferdinandy Geyza segédfogalmazóvá, 1890-ben pedig fogalmazóvá neveztetett ki. 1895-ben a budapesti tudományegyetemen a jogi diszciplína egyik sajátos magyar ágazatából, a közjogból nyert magántanári képesítést.
1905-ben rendkívüli tanári címet kapott, a Magyar Tudományos Akadémia pedig levelező tagjává választotta. 1918-ban címzetes nyilvános rendkívüli tanár lett. 1919-ben honvédelmi államtitkárrá nevezték ki.
Hazai jogi tanulmányok után közigazgatási pályára lépett. Köztisztviselőként a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot, ahol 1907-ben osztálytanácsossá nevezték ki, majd 1912-ben – az új véderőtörvények (1912:XXX. tc.) előkészítésében szerzett elvitathatatlan érdemei elismeréséül – miniszteri tanácsosi címet adományoztak neki.
Magyarország legkiválóbb közjogászainak egyike volt. Elsősorban a magyar közjog történetével, valamint alkotmányjoggal foglalkozott. Fiatalon lelkesedett Széchenyi Istvánért, híve volt a dualizmusnak, bár az idő előrehaladtával egyre több korrekcióra tett javaslatot. Későbbi írásaiban viszont már egyértelműen az önálló magyar államiság mellett foglalt állást. Minisztériumi munkája, az egyetemi katedra, illetve tudományos tevékenysége mellett – különösen 1903 és 1905 között – élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki.
Budapesten, a Kerepesi úti temetőben helyezték nyugalomba, ahonnan hamvait – a Nemzeti Panteon kialakítása miatt – Hidasnémetibe telepítették át.

Pap Henrik - 1864. június 28.
Pap István pénzügyminisztériumi számvizsgáló és iglói Szontagh Paulin fia. Alsóbb iskoláit Budapesten végezte, majd 1882-ben a müncheni képzőművészeti akadémián Ludwig Löfftz tanítványa lett. A festés mellett ekkor a rézkarcolás technikáját is elsajátította. Pap Henrik 1889-ben hazatért, és a következő évtől művészeti tanulmányait Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta.
Hamarosan elismert festővé vált, hazai és külföldi kiállításokon számos díjat nyert. 1897-ben az Országos Magyar Iparművészeti Iskolában az alakrajz tanárává, később az intézmény aligazgatójává nevezték ki. Tanítványa volt többek között Bánk Ernő, Diener Dénes Rudolf, Konrád Ignác, Uitz Béla és Vass Elemér.
Tagja volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak és a Magyar Iparművészeti Társulatnak is. Negyvenhatodik életévének betöltése után néhány nappal – a feltételezések szerint egy idegroham hatására – a Dunába vetette magát és meghalt.

Slachta Margit - 1884. szeptember 18.
Lengyel származású felvidéki nemesi családba született. Öt leánytestvére közül négyen élték meg a felnőttkort. Apja, Slachta Kálmán a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatója volt, mikor az meggondolatlan üzletpolitikájának köszönhetően válságba került. Ekkor, Slachta Margit 1908-ban apja több gyermekével együtt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba; Margit itthon maradt.
1915-ben szociális iskolát nyitott, majd 1915. március 25-től A Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot szerkesztette.
1920. március 25-én a főváros I. kerületében nemzetgyűlési képviselővé választották, így lett a Magyar Parlament első női képviselője.
Nőmozgalmát az 1947-es választásokra azonos néven önálló politikai párttá szervezte. Érdemei közé tartozik, hogy képes volt a tömegeket közéleti felelősségre ébreszteni, embereket közösséggé formálni.
Indulni akart az 1949-es választásokon is, de a letartóztatástól való félelmében végül csak a május 15-ei szavazáson vett részt. 1949. június 22-én éjjel húgával együtt Ausztriába szökött, majd 1949. szeptemberében Tóth Etelka álnéven az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Onnét Nemes Margit néven levelezett az itthon maradottakkal, illetve a Szabad Európa Rádióban Nemes Borbála néven szerepelt. 1951-ben a hazatérés reményében Bécsbe költözött, ahonnét 1953. május 5-én már igazi nevén az USA-ba utazott és végleg ott telepedett le. Az emigrációban is megpróbált aktív maradni, próbált segíteni az 56-os menekülteknek is. A Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában hunyt el, Buffalóban.

Reményi József - 1887. január 23.
Szobrász, érem- és plakettművész. Az Iparművészeti Iskolán tanult 1902-1905 között, majd Telcs Ede műtermében ismerkedett meg az új francia éremstílussal, valamint Adolf von Hildebrand munkásságával, akivel személyes kapcsolatba került.
1907-ben egy pályázati jutalomból olaszországi utazást tett, majd 1909-ben Hildebrand javaslatára három hónapot töltött Georg Roemer müncheni műhelyében, ahol a klasszicizmussal és a szecesszióval ismerkedett meg.
Itthon már sikere volt érmeivel és plakettjeivel (Kalotaszeg, 1908). 1919. áprilisban a tanácskormány az Iparművészeti Iskolán a díszítőszobrászat tanárává nevezte ki Ferenczy Béni szobrász tanszékén. 1923-1943 között tanonciskola tanára volt, 1928-tól 1943-ig az Iparművészeti Iskola érmészet tanszékén óraadó tanár. 1943-tól nyugdíjazásáig (1948) az Állami Pénzverde művészeti vezetője.
1912-től szerepelt kiállításokon, egyéni bemutatkozása 1922-ben az Ernst Múzeumban, 1960-ban a Műcsarnokban, majd 1972-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt. Több bel- és külföldi elismerés, művészeti pályadíj tulajdonosa. Tevékenységét gazdag éremanyag képviseli a Magyar Nemzeti Múzeumban plakettek és kisplasztikák a Magyar Nemzeti Galériában. Igen termékeny művész volt, közel 2000 érmet és plakettet mintázott. Mívesen cizellált, finom vonalvezetésű érmei, portrészobrai és aktjai modern klasszicizmus jegyében készültek.

Prokopp Sándor - 1887. május 7. Prokopp Sándor
Sportlövész, fővárosi jegyző. Az 1912-es stockholmi olimpiai játékokon a 300 m-es hadipuska olimpiai bajnoka fekvő testhelyzetben. Az 1908-as olimpián nemzetközi tapasztalat nélkül vett részt, így helyezést nem tudott elérni. A következő olimpiai játékokra induló csapatba pedig mint tartalék került. Az esélyes amerikai Osburn és a norvég Skogan legyőzésével azonban, 97 pontos eredménnyel megszerezte az olimpiai aranyérmet. Élete végéig részt vett a sportlövészetben. 1913-ban a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) színeiben hadipuska-csapatbajnokságot nyert s még 1924-ben is válogatott volt.

Bacsó Béla - 1891. január 6. Bacsó Béla
Tanulmányait Kassán végezte, itt is helyezkedett el először újságíróként a Kassai Naplónál. 1919-ben a Népszava munkatársa lett. Írásaiban a proletárokkal, a paraszti földéhséggel és a migrációval foglalkozott, „leleplezte” az I. világháború szerinte igazi célját és vesztére a – Héjjas Iván, Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula neve által fémjelzett – fehérterror ellen is írt. Emiatt szerkesztőtársával, Somogyi Bélával az Ostenburg-különítmény elhurcolta és 1920. február 17-én valahol a Megyeri Csárda és a Fővárosi Vízművek között agyonlőtték, majd holttestüket Dunakeszi határában a Dunába vetették.

Hellebronth Vilmos - 1895. február 24.
A Ludovika Akadémia elvégzése után az I. világháborúban tüzérfőhadnagy, majd a tüzérségi felügyelőség tisztje. A budapesti műszaki és gazdaságtudományi egyetemen mérnöki oklevelet szerzett. Vezérkari alezredes lett, majd a Honvédelmi Minisztériumban a fegyverzeti Hellebronth Vilmos anyagellátás osztályvezetője (1938–40); vezérkari ezredes (1939), a légierő V. (anyagi és elvi ügyek) csoportfőnöke (1941–44), a repülőipari kormánybiztosság vezetője (1941), végül vezérőrnagy (1942) lett. A keleti frontszolgálatát követően a nyilas puccs (1944. okt. 15.) után a háborús termelés folyamatos vezetésével megbízott tárcanélküli miniszter (1944. okt. 16. – 1945. márc.), majd altábornagy (1944) lett.
Államközi megállapodást kötött a németekkel a hadianyaggyárak kitelepítésére; Németországba telepítette a bombázások után megmaradt Duna Repülőgépgyárat és a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) repülőgép osztályát. Amerikai fogságba esett, hazahozták; mint háborús bűnöst a Népbíróság elsőfokon életfogytiglanra, másodfokon golyó általi halálra ítélte. Köztársasági elnöki kegyelem folytán 1946. október 21-én életfogytiglani börtönt kapott. 1963-ban helyezték szabadlábra. Haláláig fordítóként dolgozott.

Illés Béla - 1895. március 22.
1916-ban doktorált le a Budapesti Tudományegyetemen. Első írásait Ady Endre közbenjárásával a Nyugat közölte még ugyanebben az évben. A Nyugat hasábjain ettől kezdve rendszeresen vállalt politikai és közírói szerepet. Inkább szocialista, mint polgári radikális nézeteket vallott. 1919-ben emigrált Bécsbe. 1920-1921 között Kárpát-Ukrajnában a Munkás Újság munkatársa volt. Letartóztatták, majd kiutasították Illés Béla Csehszlovákiából. 1921-1922 között ismét Bécsben élt, mint alkalmi munkás és filmstatiszta. 1923-ban, miután kiutasították Ausztriából, Oroszországba utazott. A Sarló és Kalapács munkatársa lett.
1927-ben a Szovjet Írók Szövetsége titkárságának tagja. Regényei a Magyarországi Tanácsköztársaság eseményeit, a forradalomhoz vezető utat elevenítik fel. A szovjet hadsereg őrnagyaként részt vett Budapest ostromában. Őrnagyi beosztásában ekkortájt jelentette ki, hogy a szovjet katonaság számára "a magyar nők is a szabad zsákmány körébe tartoznak". 1950-1956 között az Irodalmi Újság főszerkesztője volt. 1957-1959 között az Élet és Irodalom szerkesztő bizottsági tagja volt.

Szálasi Ferenc - 1897. január 6. Szálasi Ferenc
Politikus, katonatiszt, Magyarország nemzetvezetője. Az első világháború idején hadnagy, 1925 végétől vezérkari tiszt. Ekkoriban alakul ki ideológiája. 1935-ben nyugdíjaztatja magát, mivel hivatásos katonaként nem politizálhatott volna. Nemzetiszocialista szervezetet alapít, de az 1936-os választásokon megbukott. 1937-ben és 1938-ban "az alkotmányos rend felforgatására való törekvés" miatt bebörtönözték. 1939-ben megalapította a Nyilaskeresztes Pártot. A 40-es évek elején mozgalma hanyatlásnak indul. 1944. március 19-e után fokozatosan a politikai élet fókuszába kerül, és október 15-én puccsal átveszi a hatalmat. 1944 végén Nyugat-Magyarországra, később Németországba szökött, ott fogták el az amerikaiak, akik átadták a magyar hatóságoknak. 1946-ban a népbíróság halálra ítélte, márciusban kivégezték.

Zalka Ödön - 1897. július 1.
Magyar orvos, patológus, egyetemi tanár. Orvosi pályája elején tanársegéd, majd magántanár a budapesti I. sz. Kórbonctani intézetben. 1921-től kórboncnok főorvos az István Kórházban. 1945-től a Rókus Kórház igazgató főorvosa. 1948-tól 1950-ig a II. sz. Kórbonctani Intézet (ma: II. sz. Patológiai Intézet) igazgatója, az egyetem nyilvános rendes tanára.
Patohisztológiával, érelmeszesedéssel, fertőző betegségekkel, rákkutatással foglalkozott. Rákmorbiditási statisztikái világviszonylatban is egyedülállóak.
Néhány nappal 60. születésnapja előtt hunyt el. Zalka professzor a Fiumei úti temető 33. parcellájában nyugszik.

Salkaházi Sára - 1899. május 11.
Tanítónőként, könyvkötőként dolgozott, mellette irodalmi lapot szerkesztett Kassán. Salkaházi Sára a rendbe való bevonulása előtt újságírói tevékenységet is folytatott. 1929-ben, harmincévesen, érett és felnőtt fejjel lép be a Szociális Testvérek Társaságába, amit 1923-ban az a Slachta Margit alapította, aki az első női képviselő volt a Magyar Országgyűlésben 1920-tól. Sára testvér már elköteleződése előtt is nagy érzékenységet mutatott a szegények és kisemmizettek iránt egy olyan társadalomban, ahol a munka világában jelenlévőket elnyomták. Salkaházi Sára Majd a rendjének éppen ez lesz az egyik karizmája: az élet minden területén, legyen szociális, karitatív, egészségügyi, avagy a gyermek-, nő és családvédelmi területhez tartozó, különös figyelmet fordítanak.
Sára testvér odafigyelt a munka megbecsülésére, a másokért való szolgálatra, és a katolikus szervezetek kibontakozására. Ő is alapított egyesületeket, és ezeken keresztül próbálta hatni a társadalomra. Ez azt üzeni számunkra, hogy a keresztény ember nem független szereplője a világnak és a társadalomnak, hanem képes közvetíteni az evangéliumnak a másik emberre való hatását azáltal, hogy összefog másokkal, társaságokat, egyesületeket alapít.
Hitéből fakadóan szenvedett vértanúságot 1944. december 27-én.
Boldoggá avatási dekrétumát XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án írta alá, amelynek ünnepélyes kihirdetésére 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilika előtti téren.

Pethes Sándor - 1899. május 28. Pethes Sándor
Színész, érdemes művész (1954) és kiváló művész (1974). A Színművészeti Akadémia elvégzése után 1920-ban az Apolló Kabaréhoz szerződött, 1922-től negyedszázadon át a Nemzeti Színház tagja volt, utána haláláig a Vígszínházban játszott. 1935-46 között az Országos Színészegyesület Színészképző Isk.-jában, 1949-50-ben a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n volt tanár. Kiváló komikus volt, évtizedeken át Dénes Györggyel alkottak humoros kettősöket és gyakran szerepeltek különböző kabarékban és pódiumokon. Idősebb korában drámai szerepekben is kiváló volt.

Márai Sándor - 1900. április 11.
Gimnáziumi tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte, majd a fővárosba ment, és Török Gyula mellett dolgozott a Budapesti Naplónál. 1919-ben cikkei jelentek meg a Vörös Újságban, versei a kassai lapokban. 1919 októberében apja jóváhagyásával Bécsen át Berlinbe, majd Frankfurtba költözött, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. Munkatársa volt a Frankfurter Zeitungnak. Rendszeresen küldte haza magyar Márai Sándor nyelvű tárcáit, elbeszéléseit és fordításait a kassai lapoknak. Franz Kafka első magyar fordítója, s az elsők között írt róla. Kapcsolatot tartott Füst Milánnal és Komlós Aladárral.
1923-ban feleségül vette Matzner Ilonát; Párizsba költöztek; innen is rendszeresen írt a német lapokba. 1925-ben megindult az Újság című napilap, leggyakrabban itt jelentek meg írásai; mint a lap párizsi levelezője küldte tudósításait, majd a polgári liberális szellemiség nagyhatású szószólója lett. 1927-ben lapjának megbízásából hosszabb közel-keleti útra indult, élményeiből született az Istenek nyomában című útirajz.
1928-ban hazaköltözött, Kosztolányi Dezső szomszédságában lakott a Mikó utcában. Első regénykísérlete Bécsben jelent meg (A mészáros, 1924), tartósan azonban csak a húszas évek végétől kezdett e műfajjal foglalkozni. Önvallomásainak tanúsága szerint a valóság és a fikció feloldása jelentette számára a legnagyobb nehézséget. Nagy hatást tett szemléletére Thomas Mann, akit még Németországból jól ismert, és Krúdy Gyula álomvilága.
Első igazán sikeres regényeiben a konvenciók elleni lázadás lehetőségeit és bukását ábrázolta, lélektani igénnyel. 1930-ban barátaival együtt az a terv foglalkoztatta, hogy a francia Marianne című népszerű lap példájára megindítják a Nyugat ellenfolyóiratát.
1933-ban lapja Berlinbe küldte; itt nyomon követte Hitler hatalomátvételét. Hitelesen és példás bátorsággal számolt be a nácizmus valóságáról; a Messiás a Sportpalastban az egyik legremekebb m. antifasiszta írás s egyben Hitler-paródia.
1934-ben megjelent élete fő művének, az Egy polgár vallomásainak 1. kötete; egyszeriben a m. próza élvonalába került, a legnevesebb kritikusok méltatták elismeréssel önéletírását; Illyés Puszták népe című szociográfiájával és Kassák Lajos Egy ember élete című regényével állították egy sorba.
Kosztolányi Dezső halála után Márai a Pesti Hírlap munkatársa lett, Vasárnapi krónikái (kötetben 1943) keresettek voltak. 1941-ben Kassa visszacsatolása után ellátogatott szülővárosába, tapasztalatairól „őrjáratában” számolt be; Kaland 1940 című darabjának sikere után Vojnits-díjat kapott.
1942-ben az MTA levelező, 1945-től rendes tagja. A. második világháború utolsó éveit visszavonultságban töltötte, jórészt irodalmi tevékenységének élt. Megállás nélkül írta Naplóját 1946. A főváros ostroma elől Leányfalura menekült.
1945-46-ban nagyobb nyugat-európai utat tett. Hazatérve adta ki Sértődöttek 1947-48 című regényét, harmadik kötetét azonban bezúzták.
1948-ban Svájcba utazott. 1950-ben Olaszországban, majd 1952-ben New Yorkban telepedett le; 1957-ben amerikai állampolgár lett. A nyugati Márai Sándor magyar irodalom csoportosulásaiban nem vett részt. Idejének java részét megosztotta Európa és az USA között.
1956-ban az októberi forradalom hírére Münchenbe ment, de ott már a szovjet bevonulásról értesült. 1968-tól Salernóban (Olaszország), 1979-től San Diegóban élt. Utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte. Felesége és fia halála után szegénységben, betegen élt, törődött egészsége miatt alig tudta ellátni magát.
Önkezével vetett véget életének az Egyesült Államokbeli San Diego-ban, 1989. február 21-én.
1989-ben posztumusz visszaállították MTA tagságát, 1990-ben Kossuth-díjat kapott.

Radványi Géza - 1907. szeptember 26. Radványi Géza
Filmrendező, forgatókönyvíró, Márai Sándor testvére. Fiatal korában Kassán tanult. 1922-ben a Kassai Napló-ban megjelent első novellája. 1926-1928 között a Népszövetségnél akkreditált újágíróként ill. reporterként dolgozik Európa több városában. 1933-tól rendezőasszisztens, forgatókönyvíró volt különböző, főként német és francia filmgyárakban. 1937-ben feleségül vette Tasnádi Fekete Mária filmszínésznőt, aki több későbbi filmjében szerepelt. 1939-ben visszaköltözött Budapestre. 1946-1947 között a Színművészeti Akadémián tanított. 1947-ben Olaszországba költözött. 1952-1953 között Franciaországban forgatott. 1954-től a müncheni Filmművészeti Főiskola tanára volt. 1977-ben újra Budapestre költözött.

Ballya Hugó - 1908. július 20.
Európa-bajnok evezős, edző. 1926-tól a Budapesti Evezős Egylet, 1931-től a Pannónia Evezős Egylet evezőse volt. 1931-től szerepelt a magyar válogatottban. Legjobb eredményeit az 1930-as években az európai élvonalba tartozó magyar nyolcevezős csapat vezérevezőseként érte el.
Az 1933 és 1938 között rendezett Európa-bajnokságokon összesen hat érmet, közöttük két aranyérmet szerzett.
A magyar csapat tagja volt az 1936. évi berlini olimpián, ahol a magyar nyolcevezős az ötödik helyen végzett. Ez volt az első nyári olimpia, amelyen a magyar evezősök pontszerző helyezést tudtak szerezni. 1939-ben visszavonult a válogatottságtól, majd 1945-ben felhagyott az aktív sportolással.

Radó Endre - 1913. november 5.
1942-től szolgált a Magyar Királyi Csendőrségben. Kezdetben a szilágysomlyói csendőrszárny ideiglenes parancsnoka volt, majd 1943. május 1-től átvette a kézdivásárhelyi csendőrszárny vezetését. Az 1944. október 16-i nyilas puccs után a Nemzeti Számonkérés Szervezetének katonai alosztályát irányította. Ebben a beosztásában számos nyomozást folytatott a nyilas uralom ellen szervezkedők, de a fosztogató nyilas bandák ellen is.
Ő leplezte le Mikulich Tibor páncélos főhadnagynak köszönhetően a Kiss János és Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát.

Németh Imre - 1917. szeptember 23.
Németh Imre olimpiai bajnok kalapácsvető 1989. augusztus 18-án, 72 éves korában hunyt el. Németh Imre
Versenyzőként, vezetoként egyaránt a magyar sportélet kiemelkedo személyisége volt.
A második világháború befejezése után elso magyar atlétaként állított fel világrekordot és nyerte a magyar sport háború utáni elso olimpiai bajnokságát Londonban. Részt vett a Népstadion építésében, majd a létesítmény igazgatója lett.
Több mint két évtizeden át egészen betegségéig foigazgatóként vezette a Népstadion és Intézményeit, több új létesítmény és edzotábor építése, fejlesztése fuzodik nevéhez.
Tíz éven át töltötte be a Magyar Atlétikai Szövetség elnöki tisztét.

Rácz Olivér - 1918. január 21.
Rácz Olivér, elbeszélő, lírikus és műfordító, egyike a felszabadulás után feltűnt legjobb szlovákiai magyar íróknak. 1964-től kezdve hangjátékokat írt a kassai rádiónak, később pedig gyermekmeséket: Állatvilág, A póruljárt kandúr, Öcsi csacsi kalandjai. 1961-ben jelent meg a Puffancs, Göndör és a többiek, a felszabadulás után kiadott egyik legsikeresebb ifjúsági regénye. Következő ifjúsági könyve, A Rezeda Cirkusz regényes elbeszélés 10–15 évesek számára. Fő erőssége nyelvi gazdagságában, szellemes párbeszédeiben rejlik. Tartalma szerint Lénárd Lóri, a főhős beszélget a szerzővel arról, hogyan fog ifjúsági regényt írni. A főhős tehát az író másik énje. A szépprózában Rácz első kiváló alkotásának az 1963-ban megjelent Megtudtam, hogy élsz című regényét tartjuk (a nemzetiségi regényekről szólva foglalkoztunk vele).

Bakos György - 1922. január 1.
- filmproducer

Bacsó Péter - 1928. január 6.
Kassán született, a családja az 1940-es években költözött Budapestre, ő itt fejezte be a gimnáziumi tanulmányait. 1946-ban felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1950-ben kapott diplomát. Kezdetben dramaturgként és forgatókönyvíróként dolgozott, első rendezése az 1963-as Nyáron egyszerű című film volt. 1969-ben rendezte a legendás A tanú című filmet, amely az 1950-es évek koncepciós pereit elevenítette Bacsó Péter fel. A film túlzottan merész volt az akkori kultúrpolitikának, ezért egészen 1979-ig be sem mutatták, de az 1981-es cannes-i filmfesztiválon nagy sikert aratott, mára pedig kultuszfilm lett Magyarországon.
Számos dalszöveget írt, elsősorban saját filmjeihez. Egyik legnagyobb slágere Fényes Szabolcs zenéjével a Te szeress legalább című szám volt. Többek között Mikes Éva és Koncz Zsuzsa aratott vele nagy sikert. Szintén Fényes Szabolccsal írta az Esős vasárnap délután című számot.
Munkásságáért 1985-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. Szinte halála napjáig dolgozott, 2005-ben a De kik azok a Lumnitzer nővérek? című vígjátékot, 2008-ban pedig a Majdnem szűz című filmet forgatta. 2009. március 11-én szerdán elhunyt. A Kossuth-díjas rendező 81 évesen halt meg. Bacsó betegsége ellenére is dolgozott, utolsó filmjét Majdnem szűz címmel 2008-ban fejezte be. A 2009-es filmszemlén életműdíjat kapott, az átadáson elnézést kért, hogy túl szomorú filmeket készített.

Martina Hingis - 1980. szeptember 30.
Korábbi világelső Svájcban élő cseh-szlovák-magyar származású teniszezőnő. Teniszrajongó családban született. Anyja Melanie Molitorová Martina Hingis cseh, apja Hingis Károly (Karol Hingis) magyar nemzetiségű - mindketten korábban teniszeztek, anyja a 10. helyig, apja a 19. helyig jutott hazájában. Keresztnevét Martina Navratilova után kapta. Szülei korán elváltak, Martina édesanyjával Svájcba költözött.
Pályafutását nagyon fiatalon kezdte. Ötszörös Grand Slam-győztes, az Australian Opent háromszor egymás után (1997, 1998, 1999) nyerte meg, és 1997-ben Wimbledonban és a US Openen is győzött. 36-szor nyert WTA-tornát. Párosban kilenc Grand Slam-címet gyűjtött, 1998-ban megcsinálta a páros Grand Slamet, és vegyes párosban is diadalmaskodott egyszer. Teniszpályafutása során a Swiss Miss becenevet kapta.
Sérülés miatt 22 évesen visszavonult, de 2006-ban, 26 évesen újrakezdte a profi teniszezést, és újra beküzdötte magát a világranglista első 10 helyezettje közé.

FORRÁS: http://osszefogas.lapunk.hu
holmi